A Kádár korszak legszimpatikusabb magas rangú szakemberei közé tartozott Pulai Miklós. Legalább is én így láttam. Hozzá fogható személyiség talán csak Hetényi István volt, a Tervhivatal elnökhelyettese a 70-es évek elején, a későbbi pénzügyminiszter. Bár igazán különböző családi háttérrel indultak, mindkettőjükre jellemző volt a puritanizmus, a közvetlenség. Még csak nem is hasonlítottak a „kivagyi” magatartást tanúsító politikai vezetőkre. Nem mondanám őket politikusnak, bár nincs olyan gazdaságpolitikailag fontos terület, amely mentes lenne a politikától, elsősorban szakembernek tartottam őket. És a magyar érdekek képviselőinek. Természetesen szeretik kisajátítani személyüket politikai irányzatok. Én azonban elsősorban szakmai tudásukat tiszteltem, és emberi magatartásukért tartottam nagyra őket.

Pulai Miklóst közvetetten és közvetlenül is módom volt megismerni. A hetvenes évek elején férjem, Botos József a Külkereskedelmi Minisztérium árfőosztályán dolgozott, a nem-párttagoknak elérhető legmagasabb beosztásban, mint a tőkés árosztály helyettes vezetője. Tormási János barátjának és évfolyamtársának köszönhette a helyet, aki a Külkereskedelmi Minisztérium párttitkára volt. Ő vállalt érte a garanciát… Botos Jóska képviselte szakértőként a minisztériumot a TÁTB ülésein, (Baczoni Jenő mellett, néha helyette) a Csikós-Nagy Béla által vezetett termékforgalmi- és árbizottságban. Már akkor mesélt otthon arról, milyen kiváló és értelmes ember az MNB első elnökhelyettese. Jómagam ekkor a Pénzügyminisztériumban dolgoztam, ugyancsak a nem párttagok által elérhető legmagasabb poszton, osztályvezető-helyettesként. A KGST pénzügyekkel foglalkozó osztály vezetésére hívott meg a Pénzügyminisztérium személyzetise, egykori egyetemi tanárom, Sziklainé Dombi Margit. (Csak mellékesen jegyzem meg: mindig volt az apparátusokban olyan ember, aki a pártonkívülieket is segítette. Ilyen volt az említetteken kívül Hetényi István, Neményi István és Faluvégi Lajos, Hagelmayer István, Csendes Béla és Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Bognár József akadémikus. Örökké hálás is vagyok nekik…) De a tagkönyv hiányában csak osztályvezető-helyettes lehettem a PM Devizafőosztályán. Mi több, egy szobába ültettek a főosztály pártbizalmijával. Minden más vezetőnek külön szobája volt. Engem azonban szoros ellenőrzés alatt tartottak. Nem bántam különösebben: Kiss Jóskával végül is barátságos viszonyban voltunk. Tudtam, hogy ellenőriz, és minden szavam tovább megy… De világéletemben egyenes ember voltam. Nem mentem ugyan fejjel a falnak, de sose hazudtam. Így ilyesmibe nem is bukhattam bele… Tőle hallottam arról, hogy Pulai Miklós volt 1956-ban a Pénzügyminisztérium Forradalmi Bizottságának vezetője, s ezért kellett később elhagynia a tárcát. Hamarosan személyesen is találkoztunk Pulai Miklóssal. Ő volt László Andor jobb keze, hiszen már 1956 után is ő vette magához az OTP-be, majd vitte magával, amikor MNB elnök lett.

Hivatalomnál fogva a PM képviseletében részt vettem a KGST Komplex Programjával kapcsolatos egyeztetésekben, a pénzügyi rendszerrel foglalkozó bizottságban. A magyar delegáció motorja az MNB volt. Többnyire a Berei Vera által vezetett albizottságban dolgoztam, Beszédes Antallal, Felcsuti Péterrel. Nem feltétlenül voltak mindnyájan lelkesek a részvételemért. A témát kifejezetten az MNB monopóliumának tekintették. Ezt azonban Pulai Miklós részéről egyáltalán nem tapasztaltam. Híresen rossz arcmemóriám volt, így többször is bemutatkoztam neki a repülőtéren, ahol összejött a kiutazó csapat… Ezeknek a tanácskozásoknak köszönhettem, hogy a tudományos életben a KGST pénzügyek nemzetközileg elismert szakértőjévé váltam.

Kapcsolatunk a rendszerváltás idején élénkült meg. Mint a Bankszövetség főtitkára, természetes partnere volt a bankügyekért felelős miniszternek, majd a Bankfelügyelet elnökének. Minden bankszabályozási kérdést szorosan egyeztettem a Bankszövetséggel. Valóban nem lehetett azzal vádolni, hogy a szakma ellenére alakítottuk volna ki a Banktörvényt, vagy a bankfelügyelet működésének elveit. Ha kritika érheti a banktörvényt, az azt mutatja, hogy a szakma egésze nem volt akkor még olyan ismeretek szintjén, amely ennél jobb szabályozást tett volna lehetővé. Szoros volt az együttműködés a betétbiztosítási rendszer kidolgozásakor, majd működtetésekor is. Hiszen a betétbiztosítást a bankok fizetik saját maguknak… Magát a törvényt a kanadai Betétbiztosító vezetője segített megírni, aki mellé Terták Elemért kértük meg a magyar fogalmazásra. A kanadai kormány a rendszerváltást támogatandó, az én kanadai utazásom alkalmával ajánlotta fel ingyenes segítségét. A kanadai szakember Terták Elemérrel közösen „alkotta meg” a betétbiztosítási törvényt. Amire nagy szükség is volt, a kisbankok sorozatos bukása miatt…

Különösen szorosan dolgoztunk együtt Pulai Miklóssal a bankkonszolidáció idején. Természetesen, ő a tagintézetek érdekeinek megfelelő módon, minél nagyobb állami segítséget igyekezett a elérni. Nem éreztem azonban soha, hogy igyekezett volna „átverni” a kormányt… Jó viszonyunkat mutatja, hogy szeretett titkárnőm, aki évtizedeken át kiváló segítőm volt, és akitől nyugdíjaztatásom alkalmával meg kellett válnom, a Bankszövetség munkatársa lett élete végéig.

A Bankfelügyeleten végzett munkámat szakmai szempontból értékelte a Bankszövetség, és a felügyelet utódszervezete, a PSZÁF is. Díjat alapítottak a prudens banktevékenység elősegítését megvalósító személyek számára. Elsőként éppen Pulai Miklós kapta meg, Radnótzi Jánossal, (aki – érdekes módon – 1964-70 között a szakmai főnököm volt… Ő tanított meg a bankügyekre a szocializmusban…) Nagy öröm és büszkeség volt számomra, hogy az elkövetkezendőkben jómagam is megkaptam ezt a szép elismerést. Most is itt áll az íróasztalomon. Őszintén megmondom, talán e kitüntetést tartom a legtöbbre, éppen a neve miatt: Prudencia – tisztesség. Büszke vagyok arra, hogy a díjazottak névsorában ott volt Hetényi István is, akire mindig felnéztem. Pulai Miklós is nagyon sok kitüntetést érdemelt ki hosszú pályafutása során, életmű-díjat is. De talán a legfontosabb dolog, hogy ő is a tisztességes szakember mintaképe volt. (Érsek M Zoltán interjúja alapján)