Pulai Miklós 1963 elején került a Magyar Nemzeti Bankba, a tervstatisztikai osztály élére. Sportszerető ember lévén hamar bekapcsolódott a bank Sportkörének az életébe, s hamarosan annak a megválasztott elnöke is lett. Kapcsolata a Sportkörrel az MNB első elnökhelyettesévé történt kinevezését követően még szorosabbá vált, hiszen mint az MNB felső vezetésének tagjának hivatalból az ő feladatkörébe tartozott a Sportkör felügyelete is.
Az önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank részvénytársasági formában 1924-ben kezdte meg munkáját. Nem sokkal később, 1927-ben megalakult Magyar Nemzeti Bank Tisztviselőinek Sport Egyesülete – a mai Sportkör jogelődje –, melynek az idők során 16 szakosztálya volt: asztalitenisz, evezés, karate, kosárlabda, női kézilabda, labdarúgás, sakk, síelés, sportlövészet, teke, tenisz, természetjárás, női torna, úszás, vitorlázás, vívás.
Amikor Pulai Miklós az MNB-be került, Magyarországon egyszintű bankrendszer működött, amelyben az MNB töltötte be mind a jegybanki, mind pedig a kereskedelmi banki funkciókat. A 60-70-es évek folyamán a jegybank sportélete ismét lendületesé vált. A hangsúly egyre inkább a tömegsportra helyeződött, s a sportéletbe aktívan bekapcsolódtak a megyei igazgatóságok dolgozói is. A központi banknak ebben a korszakban mintegy 7500 dolgozója volt, a sportkör létszáma pedig 1000-1100 fő körül ingadozott. A Sportkör szakosztályai a főként a bank Nánási úti sport- és üdülőtelepét, valamint a bank üdülőhálózatának több létesítményét vehették igénybe: ezek közül pl. a tihanyi üdülő a vitorlás szakosztálynak, a visegrádi és mátrafüredi üdülő a természetjáróknak és a síelőknek volt a fő otthona. Az asztali tenisz és a sakkszakosztály rendezvényeire részben a főépületben, részben a KGM épületében került sor. Az úszás kedvelői a Rudas fürdőt vehették igénybe.
Pulai Miklós személy szerint elsősorban aktívan teniszezett, de nagy érdeklődést mutatott a Sportkör keretein belül űzött más sportágak iránt is. Nem csak a szabadidő aktív eltöltése végett sportolt: versenyzőként rendszeresen részt vett a bank házibajnokságain is, valamint a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete (KPVDSz) által patronált országos pénzügyi spartakiádokon is. Ezeken a versenyeken olimpikoni szellemben vett részt, amennyiben ambicionálta a sikeres szereplést, ám mindenekelőtt a személyes részvételt tartotta fontosnak. A sporteseményeken való részvétele a sportolási élményeken túl lehetővé tette számára azt is, hogy a dolgozók széles körével ápoljon személyes kapcsolatot és kötetlenül beszélgethessen velük a sportról no meg persze időszerű szakmai kérdésekről is. Ez elősegítette a vezetői munkáját egyszersmind növelte személyes népszerűségét.
Vezetői minőségében többnyire ő engedélyezte a nagyobb sportrendezvények megszervezését, valamint az MNB kiterjedt nemzetközi sportkapcsolatai keretében a külföldi kiutazásokat, illetve a külföldi csere-sportolók hazai vendéglátásának a költségeit is. Az MNB Sportköre akkoriban a szocialista országok közül elsősorban Csehszlovákia és Lengyelország nemzeti bankjainak és külkereskedelmi bankjainak a sportolóival ápolt rendszeres sportkapcsolatokat, de időnként a bolgár, román, és jugoszláv nemzeti bank, valamint az NDK Ipari és Kereskedelmi Bank sportolóival is. Nyugaton pedig főleg az Osztrák Nemzeti Bank, valamint a bécsi Schoeller Bank munkatársaival voltak rendszeres sporttalálkozók, de alkalmilag sor került más külföldi bankok sportolóival is versenyekre.
A nemzetközi sportkapcsolatoknak több síkon is volt jelentősége: egyfelől különösen a síszakosztály tagjai kaptak ezáltal lehetőséget arra, hogy magas hegyekben is hódolhassanak kedvenc sportjuknak, másfelől a külföldi sportrendezvényekre történő kiutazások fontos jutalmazási lehetőséget jelentettek a sportkör tagjai számára. Végül, de nem utolsósorban a külföldi bankokkal ápolt sportkapcsolatoknak időnként „bankdiplomáciai” szerepe is volt, kiváltképp az osztrák viszonylatban. A bankdiplomáciát mindenekelőtt a teniszezés keretében folytatták, s ebben Pulai Miklósnak fontos személyes szerepe is volt.
Ismeretes, hogy Pulai Miklós nem szívesen vált meg 1980-ban a Nemzeti Banktól. Bár politikai nyomásra végül „át kellett igazolnia” az Országos Tervhivatalba, ám az MNB Sportkörrel való kapcsolata továbbra is szoros maradt, ideértve azt is, hogy fenntartotta a sportköri tagságát és megőrizte elnöki tisztségét. Ennek is köszönhetően jó személyes kapcsolata maradt az MNB munkatársaival. Ez később sokat segített neki az 1986-os bankreform előkészítésében és végrehajtásában, majd egyik fontos tényezője volt annak, hogy 1989-ben őt választották meg a Magyar Bankszövetség első főtitkárának, hiszen az újonnan létrejött kereskedelmi bankok többsége az MNB-ből vált ki, illetve azok vezetői a bankszakmai pályafutásukat többnyire az MNB-ben kezdték meg.
(Kováts-Széplaki Ildikó írása)
