Amikor 1988 nyarán megalakult a Postabank többévi előkészítés után, az Országos Tervhivataltól mentem át az újonnan alakuló bankba. Az első év a lakossági banki tevékenység miatti, a Magyar Posta struktúrájához igazodó szervezet létrehozásával telt el, de a fiókok nyitásával jöttek a vállalati ügyfelek, és egyre több kisvállalkozás is toporgott valamilyen finanszírozást keresve.

Pulai Miklós ekkora már a Bankszövetség főtitkára volt, amikor felerősödött egy olyan elképzelés, miszerint a kereskedelmi bankok (és a takarékszövetkezetek) vállalják fel a kisvállalkozások hitelezését. Ez persze akkor elég nagy ellenállást váltott ki a feltételezett szereplőkből. Az éppen hogy kétszintűvé formálódó bankrendszer tagjai a megöröklött szocialista vállalatok és azok hitelezésének nem kis problémáival küszködtek, nem szívesen látták volna ezt a mindenképpen veszteséget hozó új ügyfélkört.

Sok megbeszélés, vita és elképzelés ütköztetése, no meg Miklós kitartó szakmai érvelése vezetett el oda, hogy nem a kereskedelmi bankoknak kellett bevállalni mindezt, hanem egy új szervezet: a Magyar Vállalkozási Fejlesztési Alapítvány lett ennek a letéteményese. További hosszas viták után végül a Magyar Állam jelentős tőkével belépett a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány alapítói közé, így megindulhatott a megyei hálózat szervezésével egyidejűleg a mikro- és kisvállalkozások fejlesztési hitelezésére a felkészülés. A döntés után már nem volt halogatható az indulás, a szervezet még sehol sem volt, de kellett valami gyors megoldás. Miklós próbálkozott, más bank nem vállalta, csak a Postabank, hogy megoldja az átmeneti időben a „helyettesítést”. Így lettem én egy nap alatt területi igazgatóból a Magánvállalkozások Igazgatóságának vezetője.

Pulai Miklóssal távközlésfejlesztőként volt munkakapcsolatom már 1989. előtt is, de igazából az MVA létrehozásánál, majd az E-hitelnél és a további konstrukciós hitelek közös kidolgozása kapcsán kialakult szakmai barátság kitartott 30 éven át. És még ma is visszacseng, ahogy az utolsó PMBT születésnapi köszöntőn mondta: „Igyekezzetek, én itt leszek a 100. születésnapomon, de elvárom, hogy Ti is itt legyetek!”