Pulai Miklós, a gazdasági haladás és reformok fáradhatatlan harcosa

Váratlanul és felkészületlenül ért hirtelen halálának a híre – s mélyen megrázott. Személyes veszteségem a nagy tapasztalatú küzdőtárs és kolléga, és a szerethető jó ember és barát. A közgazdásztársadalom pedig elvesztette a nagy tudású, hihetetlen munkabírású, kultúrateremtő vezéregyéniségét, aktív közösségformáló tagját.

Szakmai tevékenységével pénzügyszakos egyetemistaként találkoztam első ízben a hatvanas évek elején a Magyar Nemzeti Bank dokumentumaival ismerkedve. Később, már fiatal egyetemi oktatóként, kutatóként ismerkedtem meg közelebbről nézeteivel és munkájával a hatvanas évek derekán indult, a 68-as reformot előkészítő szakbizottsági munkálatokban. 1968-tól pedig már az MNB első elnökhelyetteseként formálhatta a pénzügyi szektor reformmunkálatait.

Ezekben az években ismertem meg közvetlenebbül sokszínű vitákban formálódó nézeteit, reform-elkötelezettségét, bátor és határozott küzdelmeit és mindezzel megszerzett szakmai tekintélyét.

A 70-es évek válságokkal és visszarendeződésekkel terhelt, reformoknak nem kedvező időszakában is tovább tudta érvényesíteni a pénzügyi kultúra fejlesztését célzó törekvéseit az állami szférában, a pénzügyi szektorban, a vállalatok körében, illetve a közgazdásztársadalom szélesebb körében (egyetemi oktatás, Magyar Közgazdasági Társaság stb.).

Közvetlen személyes, napi munkakapcsolatba a 80-as években az Országos Tervhivatalban kerültünk. Az 1980-ban nevezték ki az OT elnökhelyettesévé, feladatköre a pénzügyi tervezés, a költségvetési és monetáris politika összehangolása és szabályozásának fejlesztése, valamint a széles értelemben vett gazdasági reformok irányítása és koordinálása volt. Én ekkor az OT kutatóintézetének vezetőjeként kapcsolódtam ehhez a munkához. Miklós munkája nagyon eredményes volt, nem csak a pénzügyi szabályozás terén, hanem a szélesebb gazdasági reformkezdeményezéseket tekintve is. Mindebben segítette gazdag gyakorlati tapasztalata, elszántsága, kitartó harcossága, valamint kiváló fiatal szakemberekből felépített csapatának kezdeményezőképessége. A korszak gazdasági reformkezdeményezéseit és azok eredményeit a 80-as évek derekán kiadott értékes szakkönyvben is összefoglalták a hazai és nemzetközi szakmai közösség számára.

A korszak reformkezdeményezései köréből szívesen gondolok a kétszintű bankrendszer – a kereskedelmi bankok és a valódi jegybank – kialakításával kapcsolatos küzdelmekre. Az 1984-ben megszületett elvi állásfoglalást követő szakmai előkészítő munkálatokat kezdetben a Pénzügyminisztérium irányította, majd a feladat átkerült az Országos Tervhivatalba. A projektet irányító szűk testület tagjaként Pulai Miklóssal együtt vívtunk többfrontos küzdelmet különböző érdekekkel ütközve, harci zajokkal, de végül eredményesen, az 1986-87. évi megvalósulásig.

A 80-as évek második felében a nemzetközi változások és a hazai nehézségek miatt sürgetővé vált a piaci típusú reformkezdeményezések felgyorsítása. Ennek irányítására széles hatáskörű Reformbizottságot hoztak létre, melynek vezetője a nagy tapasztalatú, harcedzett Pulai Miklós lett. Ezek a reformkezdeményezések a rendszerváltás előkészítését jelentették. A nehéz és bonyolult gazdasági és politikai feltételek között folyó, szerteágazó munkát Pulai Miklós eredményesen, osztatlan elismerést aratva irányította.

A rendszerváltást követően hosszú évekig a Magyar Bankszövetség vezetőjeként tevékenykedett, a szakmakultúra eredményes, sikeres és elismert építőjeként.

Több korszakot, évtizedeket átívelő szakmai munkája széles körben ismert és elismert. A gazdaságépítés és irányítás világában páratlan, amit elért a pénzügyi kultúra építésében, a gazdasági viszonyok modernizálásában a gazdasági reformok több hullámának eredményeként. Mindenben nem egyéni érdekei, hanem a közjó szolgálata vezérelte. Mindezért tisztelem, és örülök, hogy ismerhettem és dolgozhattam vele!