Azt határozottan ki tudom jelenteni, hogy nagyon kedveltem és tiszteltem őt. Azon kevesek között tartom számon ma is, akinek jó értelemben vett józan paraszti esze mellett mindig, mindenkivel szemben volt mersze őszintének lenni, aki kiismerte magát a pénzügyi világ minden makró és mikró kérdésében. Amit és ahogyan elmondott, engem sokszor tényleg ámulatba ejtett: Jé, nem is gondoltam erre. Vagy ha igen, de ilyen kristálytisztán csak ő volt képes megfogalmazni, előadni. Olyan gazdaságirányítási és pénzpolitikai, banki szakembernek tartottam, akinek minden szavára oda kellett figyelni. Mindig jó volt beszélgetni vele.

Volt több okom is amiért – ismétlem – kedveltem és tiszteltem őt. Közülük talán a legfontosabb – kissé önző módon, mert a saját ügyemben több mint korrekt, sőt együttérző volt – amikor az Agrobank ügyben összehordott csacsiságokból semmit sem hitt el. Tudta, hogy én lettem a kiszemelt, amikor a politikának egy olyan bankvezetőt kellett találnia, akit fehérgalléros bűnözőként tálalhat a közvélemény számára. Miklós ráadásul vállaltan zsidó volt. Ő bizony nem ment át az utca túloldalára, pedig ezt az eljárás évei alatt nem kevesen megtették. Féltek. Pedig szinte mindegyikük tudta, hogy kútmérgezéstől kezdve határkőjel megrongálásig (már akkor sem létező bűncselekményekkel is) vádolhatnak, csak éppen vesztegetéssel nem, amit jobb híján találtak ki. A rengeteg tanú közül egy sem mondta, hogy akár csak utalást tettem volna személyes indítékra. Miklós tudta, elhitte, hogy indokolatlanul hurcoltak meg.

Jó volt beszélgetni vele. Nemcsak erről, hanem a nagypolitikáról is.

S mi volt még, amiért nagyon tiszteltem? Emlékszem, amikor hajdan együtt nyaraltunk Őszödön, hogyan gondozta, ápolta, gyakran ölben hozta-vitte az akkor már rendkívül rossz állapotban lévő feleségét. Sajnáltuk őt, de büszkék is voltunk rá.

Volt egy közös szenvedélyünk. Miklós nagyon szeretett sakkozni. Jól is játszott, de lassan, látszott rajta, hogy számol, gondolkodik. Nem ismerte az elméletet, de jó érzékkel kerülte el a megnyitási sakkcsapdákat, ezért aztán még az erősebbeknek is keményen meg kellett küzdeni vele. Kubában voltunk egy KGST tanácskozáson és a sakktábla mellett töltöttük el szinte minden szabadidőnket. Később is érdekelte, hogy mi újság a sakkvilágban és még inkább a hazai sakkberkekben.